Piliscsaba felett, a Nagy-Kopasz hegy 447 méteres magaslatán

Március 15-ét szemeltük ki arra a célra, hogy meglátogassuk a Dévényi kilátót a Nagy Kopasz-hegyen. A csapadékos, hűvös idő ellenére utunkon sok kirándulóval találkoztunk, ami talán a főváros közelségével, és a környék jó közösségi közlekedésével magyarázható. A túrát ajánljuk mindazoknak, akik Budapest közelében szeretnének egy csodás kilátótúrát megejteni: jó hír, hogy nem kell ragaszkodniuk a Budai hegyekhez, a Pilis fantasztikus úticél lehet akár közösségi közlekedéssel, akár autóval indulnak útnak.

A Nemzeti Ünnep miatt nem mertük megkockáztatni a BKK-s közlekedést, így autóztunk a Nyugati Pályaudvarig. Mivel a pályaduvar melletti parkoló le volt zárva, így is volt egy kis izaglom, hogy találunk-e időben parkolóhelyet. Piliscsabáig kényelmesen, gyorsan lehet vonatjegyet venni az automatából. Ezt meg is tettük, és már zakatolt is a vonat, sok más túrázóval együtt, szűk egy óra alatt jutottunk ki Piliscsabára.

A vasútállomásnál választhatunk: a kék háromszög rövid, kaptatós úton visz föl a kilátóhoz, de mi sétálni jöttünk, így a kerülőt választottuk. A túra útvonalát itt megnézheted. Az eső épp szemerkélni kezdett, amikor a kék sáv jelzésen elindultunk észak felé, a vasúttal párhuzamosan. Utunk sokáig a településen belül, házak közt haladt, a háztetők fölött már az első lépésektől láttuk úticélunkat, a kilátót.

Az eső hol eleredt, hol elállt, de az időjárás nem szegte kedvünket. Az út kissé saras, de azért járható volt, kellemesen emelkedett-lejtett, nem volt megterhelő számunkra.

A nap folyamán több bélyegzővel is találkoztunk, az elsővel rögtön Piliscsabán, amely az OKT bélyegzője volt. Aki szeret pecséteket gyűjteni, annak ez igazi örömforrás lehet, de csak ha készül bélyegzőpárnával, mert anélkül sajnos elég halvány a lenyomatuk. Azért nagyon lelkesen kísérleteztünk, hátha sikerül értékelhető pecsétet nyomnunk. :)

Épp a csapat lemaradozó tagjait vártuk be, mikor a falu határában feltűnt egy nagy kutyás csapat. Az eső ellenére aktív sportolók hada lepte el az országos kéktúra útvonalát, így az általunk megismert csapat is Bingo, Töpszli, Blacky… és persze Cuki, aki a hidegre is fel volt készülve.

A koratavaszi időnek köszönhetően a hagymás virágok csodálatosan pompáztak. Fantasztikus élmény volt a rengeteg tavaszi virágot megcsodálni: hóvirág és csillagvirág terítette be az erdő alját az út mentén: a gyerekeket fékezni kellett, hogy a virágokat csak csodálják, ne akarják hazavinni.

A virágok azonban csak ideig-óráig kötötték le a gyerekeket, így trükkökhöz kellett folyamodnunk, hogy ne adják föl az út harmadánál a tervünket, próbáltuk lelkesedéssel feltölteni őket. A szimpla verselés, dalolás most nem jött be, keményebb fegyverhez kellett folyamodnunk: Bújj-bújj zöld ág, zöld levelecske…

És a siker nem maradt el!

A játék befejeztével, némi energiautántöltés után a csúcstámadás már könnyen ment, bár már messziről láttuk, hogy a kilátónál hatalmas szél van. A tornyot a gyerekek boldogan rohamozták meg, de rövid nézelődés után le is jöttünk, így is alaposan átfáztunk.

A kilátó aljában azért elfogyasztottuk jól megérdemelt szendvicseinket, s vegyes hangulatban indultunk el utunk utolsó szakaszára. A kék körséta úton indultunk Klotildliget irányába. Mélyúton haladtunk, a keresztbedőlt fáknak köszönhetően a gyerekeknek nem volt alkalmuk elunni magunkat, szinte észre sem vettük, máris leértünk a faluba. Itt néhány csendes, barátságos utcán végighaladva jutottunk a vasútállomásra, ahol szerencsénkre a váróterem nyitva volt, mert kb háromnegyed óránk volt még a vonat indulásáig.

A vasútállomásnál található presszó sajnos az ünnepre, vagy a hidegre való tekintettel zárva volt, de aki szerencsésebb időben érkezik, azt biztosan el tud fogyasztani egy kellemes italt, sőőt akár még karaokiezhat is... :)

A vonat percre pontosan érkezett, és talán a koradélutáni időpontnak köszönhetően kevesen voltak rajta. A gyerekek a vonaton pihenés helyett a futkosást választották. Nem tudtuk meggyőzni őket arról, hogy a utazni egyhelyben ülve jó, így kaptak egy ígéretet: legközelebb hosszabb túrát választunk, hogy garantáltan elfáradjanak :)

Tapasztalataink:

Bár mi a tömegközlekedést választottuk, a túra körtúrában akár Piliscsabáról, akár Klotildligetről is megtehető, így a kocsit kényelmesen, valamelyik utcában hagyva is kirándulhatunk.

Az óránként közlekedő S72-es személyvonat azonban kényelmes, és gyors, gyerekekkel kifejezett élmény.

A jelzések felújítottak, és jól követhetőek, a táj rendezett. A táblarendszer hiányzik a teljességhez, hogy tudjuk mi, milyen messze, mennyi idő alatt érhetünk el, de ez félnapos program élmény részét nem befolyásolja.

Nekünk gyerekekkel, úgy, hogy a legkisebb 1,5 éves is a táv felét legyalogolta, pihenőkkel szűk 3 órát vett igénybe, így ajánlott minden korosztálynak.

Utunkat az openstreetmapen megtekinthetitek.

Túrakiírás letöltése